2009. december 24., csütörtök

Ami tényleg örökké tart...de csak ha igaz.

Szétválasztom a két dolgot és először a BARÁTSÁGról...hogy (nekem) mit is jelent, és mikor tudom valakire azt mondani, hogy igen, Ő tényleg egy BARÁT.

Sokszor hozott az én életem is olyan helyzeteket - és persze hoz a mai napig is - amikben megmérettettek (-nek) azok az emberek akik az életemben szinte állandóan jelen voltak (vannak), akiket a barátomnak (barátnőmnek) neveztem (-zek), és természetesen ilyenkor én is megmérettetett vagyok az ő számukra ugyanúgy, hiszen ez egy oda-vissza dolog... soha nem egyirányú. A barátsághoz is éppen úgy 2 emberre van szükség, mint a szerelemhez, így a "kellemetlen" szituációk következményeit is 2 ember viselkedése és döntése alakítja. Nem csak az enyém, nem csak azé, akit a barátomnak nevezek, hanem mindkettőnké együtt.

Jöttek is ilyen "barátságpróbáló" események - az ember sokszor nem gondolkozik mielőtt kiejtene valamit a száján és sokszor nem ura az indulatainak (leginkább ha dühös - bár rengeteg ok lehet ami tönkre tud tenni egy "barátságot" - lehet féltékenység, irigység, bosszú, érdektelenség, unalom, és sorolhatnám még, de nem teszem, hiszen valóban számtalan az ok). Itt hozzátenném azt, hogy ezek mind a félelem miatt alakulnak ki ( az ilyen viselkedések), és bizony nem is marad el a következmény, hiszen az egyik ember reakciójára reagál a másik ember... mindenki másképp, de reagál. Vannak, akik csendben maradnak és nem szólnak többé a másikhoz (amiatt amit tett a másik, vagy épp nem tett - mert sokszor a nem cselekvés is vitaforrás lehet), vannak akik visszaszólnak, olyanok is, akik visszabosszulnak...itt is számtalan variáció van, hogy ki és miként reagál.

Úgy gondolom, hogy az, akit én a barátomnak tartok, az nem tesz olyat, amiről tudja, hogy nekem ártana vele, ő inkább mellettem áll, és nincsen benne félelem velem kapcsolatban semmilyen téren... de még a legjobb kapcsolatokban is "becsúszhat" ilyesmi. És ha jön egy ilyen, akkor ami a lényeg számomra és ami számít, az az, hogy hogyan oldjuk meg az adott problémát (vagy hogyan nem? Ha nem... akkor az már azt jelenti, hogy nem volt igaz barátság), mert nekem a barátság pl. azt jelenti, hogy MINDENT MEG LEHET OLDANI VELE, hogy őszintén és nyugodtan mondja meg inkább, ha nem tetszik neki valami (tudva azt, hogy ezzel semmi sem fog változni köztünk, ugyanúgy fog folytatódni a barátság), hiszen nem vagyok tökéletes, és természetes, hogy vannak hibáim, ezért mondja meg nyugodtan, legalább odafigyelek magamra, vagy elgondolkozom a rám mondottakon, tehát inkább a javamra, mint a káromra van ez a dolog ha őszinték - bár itt is van egy olyan, hogy az sem jó, ha át akarnak formálni minket a saját ízlésükre és csak akkor vagyunk jók és barátok, ha változtatunk magunkon, a viselkedésünkön... nem... minden ember épp attól egyedi és egyéni, és van személyes varázsa, kisugárzása, mert meg tud maradni önmagának, nem akar megfelelni - főleg nem mindenkinek -(ami egyébként is lehetetlenség, hiszen olyan ember nincsen, aki mindenkinek meg fog felelni, ahhoz annyi felé kellene "szakadni", ahány embert ismerünk) -.

Vagyis a barát az az,és olyan, aki elfogad minket és szeret minket minden "hibánk"(azért tettem idézőjelbe ezt a szót, mert ami az egyik embernek hiba bennünk, az lehet, hogy egy másik ember számára épp az erényünk és épp az, amit vonzónak talál bennünk...) ellenére, és aki bármi is történjen, mellettünk marad. És mi is ekkor leszünk barátai másoknak. Addig csak haverok leszünk esetleg, amíg ez nincs és nem így működik... és bizonyos idő lesz csak, amíg együtt haladunk az életben... aztán jön valami és szépen szétválnak az útjaink.