2009. december 31., csütörtök
Szilveszter...
Mivel elkezdték fellőni a rakétákat már most, gyorsan kiszaladtam, hogy lefényképezzem a tüzijátékot... hatalmas köd van... és ködben ilyen a tüzijáték... :D
2009. december 30., szerda
3 kívánság :)
mert az az igazság, hogy most
TÉNYLEG lenne 3 kívánságom
amiket nagyon szeretném ha teljesítenének.
:)
:*
2009. december 29., kedd
OSHO - Tanmesék és adomák
A könyv előszava is nagyon helyes:
Az őszinte nevetés olyan, mint az igazi élet. Szívből jön, fellazít és lerázza az elme rigid köntösét az emberről. Talán épp ez az oka annak, hogy annyi mester hívta és hívja segítségül a humort, mint eszközt üzenete közvetítéséhez. A puszta szavak néha nagyon nehezen érik el a hallgatót, a túlzott komolykodás pedig megakadályozza a valódi vallásosság kialakulását. A komolyság elválaszt, míg a nevetés, a jókedv és az öröm összeköt, ezért aztán egy megfelelő szövegkörnyezetben elhelyezett vicc, vagy humoros tanmese meghökkentően hatékony spirituális energiahordozóvá, médiummá válhat a mester szájából.
Osho egyszer azt mondta, hogy amikor elmesél egy viccet, akkor azzal először is az a szándéka, hogy feszültséget keltsen benned, hiszen az elméd ilyenkor azonnal beindul: rögtön gondolkozni kezdesz azon, vajon mi is lesz majd a történet vége? Ettől a feszült várakozástól egyszerre nagyon komollyá változol, hiszen az elmédet munkára kényszeríti ez a helyzet. Mindenféle befejezést megpróbálsz elképzelni, de végül egy olyan csattanó hangzik el, amire végképp nem számítottál. Ilyenkor a benned addig felgyülemlett feszültség hirtelen felszabadul, és ebben a lelkiállapotban lehetőség nyílik arra, hogy sokkal nyitottabbá válj - nyitottabbá arra az üzenetre, amit a történet előtt hallottál, vagy ami épp a történet után fog elhangozni. Ezzel a nyitottsággal tudod igazán befogadni a mester üzenetének valódi jelentését, hiszen az elme szigorú komolysága csak arra jó, hogy fölöslegesen elemezgesse a mester szavait. A viccek szerepe tehát az, hogy kizökkentsen.
A spirituális fogékonyság megőrzéséhez elengedhetetlen a játékosság, a derű, az életvidámság, ezért olyan fontos nyitottnak maradni a humorra.
1. Egy orosz űrhajós visszatér az űrutazásról. Brezsnyev fogadja őt és megkérdezi tőle:
- Mondd meg nekem az igazat, elvtárs. Találkoztál odafönt Istennel?
- Ha tényleg az igazat akarod hallani..., hát igen, láttam őt! - feleli az űrhajós.
- Gondoltam - mondja Brezsnyev. - De ígérd meg nekem, hogy ezt sohasem árulod el senkinek!
Néhány hónappal később ugyanezt az űrhajóst a pápa is fogadja. Amikor magukra maradtak, a pápa odasúgja neki:
- Most pedig édes fiam, kérlek, mondd meg nekem: találkoztál odafönt Istennel?
Hogy hű maradjon az adott szavához, az űrhajós így felel:
- Nem, sajnos nem, Szentatyám.
A pápa erre szomorúan bólint, és azt mondja:
- Gondoltam. De ígérd meg nekem, hogy ezt sohasem árulod el senkinek!
2. Egyszer egy ember, mivel szívességet tett Istennek, jutalmul feltehetett egy kérdést, amire azonnali válasz volt az ígéret. De Isten felhívta a figyelmét egy apróságra, miszerint bizonyos dolgokra csak tapasztaláson keresztül létezik válasz. Miután az ember elmélkedett a dolgon egy kicsit, hozzáfogott a kozmikus kérdéshez, Isten azonban újra figyelmeztette a magyarázat kontra tapasztalat problémára. A férfi ennek ellenére nem tudta tovább visszatartani kérdését, és követelte a választ:
- "Mi van a halál után?"
Isten pedig ott helyben agyoncsapta.
3. Két szerzetes beszélget:
- Tudod, miért nőknek jelent meg Jézus a feltámadása után? - kérdi az egyik.
- Nem, fogalmam sincs - feleli a másik.
- Hogy gyorsabban terjedjen a hír!
Coué: Elméd gyógyító hatalma (a pozitív gondolkodás könyve)
Azt az alapelvet, hogy a szellem uralkodik az anyag felett, teljesen magunkévá kell tennünk, ha meg akarunk tanulni gyógyító szellemi befolyást gyakorolni testünkre, sőt ezen túlmenően: uralkodni akarunk sorsunk felett.
A szellemi alakító erőelsődlegességét minden nagy gondolkodó megerősíti, de legtömörebben mégis Keyserling szemléletében fejeződik ki ez az igazság. Íme: "Az elképzelés teremti a valóságot".
Az emberi alkotótevékenységgel jól szemléltethetjük Keyserling mondatának lényegét: mindannak, amit az ember tesz vagy alkot, előbb meg kell születnie gondolatvilágában. A széknek pl. előbb létre kell jönnie az asztalos képzeletében; azután lerajzolja; a rajz a műhelybe kerül, ahol elkészítik a széket...
... E fejezet célja, hogy olvasóim pontosan megértsék: Ami meg fog valósulni, annak előbb gondolatban léteznie kell.
Teljesen kizárt annak a lehetősége, hogy valamilyen tárgy létrejöjjön anélkül, hogy valaki előtte el ne képzelte volna. Ez a tény érvényes cselekedeteinkkel kapcsolatban is. Lehetetlen, hogy megtörténjen egy lopás ha elkövetőjét nem tölti be előbb a lopás gondolata. Éppen ilyen kevéssé történhet meg valamilyen jótett, ha az ember gondolatvilágát nem tölti be a jótett elképzelése.
A szellem a létezőt, a valóságot képviseli, míg az anyag csupán a szellem megjelenési formáját. Már Platon felismerte, hogy a világ teremtő gondolata megelőzi megjelenését...
"Mókuskerekezés"
Pl. miért van az, hogy van egy ember, aki talál magának egy társat, aki mondjuk idő közben alkoholistává válik, ami miatt a kapcsolat egyre inkább romlik, a 2 ember élete egyre inkább elkezd tönkremenni, és hogy ne tegyék végképp tökre egymást és magukat se, kilépnek inkább ebből a romboló kapcsolatból és egy új kapcsolatot keresnek, ami jó dolog is. Eszembe jutott sok olyan párkapcsolat, ahol az első kapcsolat végét az alkohol okozta, de a 2. kapcsolat ugyanolyan lett, ugyanúgy megjelent az alkohol és amiből szabadulni akart az ember, az ismét ott van az életében.
Ez kezdett elgondolkoztatni, hogy vajon miért van így, miért ismétlődnek bizonyos élethelyzetek? Miért éljük át újra és újra azt, amiből elmenekültünk már egyszer? Miért tér vissza? És jött ez, hogy: zsák a foltját... vagy: ki mint vet, úgy arat... az életben minden ok és okozat... vagyis valamit mi nem csinálunk jól, hogy állandóan megkapjuk ugyanazt az élethelyzetet, problémákat. Nem a másikat kell hibáztatni, hanem valamit mi nem csinálhatunk jól sehogy sem, ami miatt "mókuskerekezés" lesz, és szinte pontosan (vagy legalábbis nagyon hasonlóan éljük az életünket, mint addig, amiből kiszálltunk már egyszer - és mégsem -) ugyanúgy élünk.
És ekkor eszembe jutott egy másik jól ismert mondat: ahhoz, hogy megváltozzon a világ, először saját magunknak kell megváltoznunk...
És elgondolkoztam az életemen, hogy nekem is mennyi olyan dolog történt a kapcsolataimban, amikben voltam valamilyen... bizonyos idő elteltével véget is értek a kapcsolataim, és jött egy új kapcsolat, ahol szintén ugyanúgy viselkedtem mint az előzőben és ugyanazok a problémák kezdtek jönni, ugyanaz volt az ok a szakításnál. És elterveztem az egyik ilyen szakítás után, hogy megváltozom (legalábbis azokban a dolgokban, amikben tényleg úgy éreztem, hogy magamnak teszek jót vele, ha bizonyos tulajdonságaimtól megszabadulok vagy legalábbis alakítok rajtuk valamilyen formában), elkezdtem türelmesebb lenni, már átgondoltam a válaszaim, sokszor inkább úgy döntöttem, hogy inkább alszom rá egyet és majd másnap, nyugodt és higgadt fejjel válaszolok, megtanultam elszámolni 10-ig... vagy beleképzeltem a másik helyébe magam, az ő szemével látni a helyzetet...
Rengeteg mindent másképp kezdtem el csinálni mint addig, az érdeklődésem (ami amúgy is nagyon sokrétű) még inkább szélesíteni kezdtem olyan dolgok felé is, amik addig nem igazán vonzottak valamiért... változtattam a külsőmön (pl. új hajszín) és egy idő után észre vettem, hogy már teljesen más típusú embereket kezdtem el vonzani. Olyanokat, akik türelmesek, akik nem szívesen bántanak meg senkit... és itt sikerült is kilépni abból a bizonyos "mókuskerékből" amiből addig valahogy nem sikerült egyáltalán amíg a másiktól vártam a változást, miközben és sem változtattam a viselkedésemen semmit.
2009. december 28., hétfő
A másik kedvenc :)
Egy édes barát :)
Ami felderítette kicsit a napom...
De valahogy megérthetnék, hogy nem mindenkit lehet irányítani... hogy nem mindenki vágyik erre (sőt... valahol kiábrándító is), ők a tulajdonuknak szeretnek tekinteni mindent és mindenkit, de én nem vagyok senki tulajdona... főleg egy barátnőé nem. És most ezt vagy megérti és beletörődik vagy nem. Próbáltam elmagyarázni... de képtelenség volt megbeszélni vele így úgy döntöttem inkább hagyom mára és majd ha lenyugszik kicsit, akkor beszéljük meg inkább, mert hogy még meg is haragszik emiatt? Annyi minden van ami számomra érthetetlen. Ők nem tűrik ha őket birtokolni akarja bárki is (beszélt erről), ő viszont birtokolni akar mást.
Hát nem túl könnyű így. Az egyetlen, ami miatt jobb kedvem lett, az ez a gyertya, amit a kisfiamtól kaptam (ő csinálta egyedül), és aminek nagyon megörültem. :)
Idézetek...
Nem is tudjuk, mi van a birtokunkban, csak akkor, amikor már roskadoznak a falak, és lábunk alatt inog a föld, csak amikor már összedőléssel fenyeget ez a világ, akkor sejtjük, mit is jelent az élet. /Maxie Wander/
Rosszul él, aki mindig csak élni kezd. /Epikurosz/
Aki nem a saját életét éli, az nem magának, hanem a világnak él. /Akhilleusz Tatiosz/
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon. /Paulo Coelho/
Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk. /Pjotr Pavlenko/
A próba nem vár. Az élet nem néz hátra. Egy hét nagyon is elegendő arra, hogy eldöntsük: vállaljuk-e a sorsunkat vagy nem. /Paulo Coelho/
Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi. /Pintér László/
Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is. /Orhan Pamuk/
Számtalan ember hal meg úgy, hogy lelkükben némán szól a zene, mert egyfolytában az életre készülődnek, és mire ráéreznének a saját dallamaikra, kifutnak az időből. /Oliver Wendell Holmes/
Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete. /Morgan Scott Peck/
Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk. /Friedrich Nietzsche/
Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság. /Moliére/
Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni. /Joanne Kathleen Rowling/
A legnagyobb történések nem életünk leghangosabb, hanem annak legcsöndesebb órái. /Friedrich Nietzsche/
Aki mindenekfölött ragaszkodik ahhoz, hogy az élet öröm , annak valóban öröm élni. /Hioszi Tatiosz/
Az élet: hasra esés...! És fenékre huppanás...! Bizony, gyerekek...! Bohócok vagyunk, mind...! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem!... és aztán a felszabadulás, a derű, a nevetés. /Müller Péter/
2009. december 27., vasárnap
Vízöntők a szerelemben
Szerelemben a maximumot várja el és azt is igyekszik nyújtani. Szereti az izgalmas helyzeteket. Ha a partner nem figyel rá, vagy túl sok az elvárás, akkor elmegy.
Mindig igényli a különlegességet a partnerkapcsolatban. Partnere lelkületét, jellemét kutatja, mert állandóan új és új tulajdonságokat akar felfedezni.
Szerelme esztétikai alappal bíró és szellemi. A szerelemben és házasságban is fontos számára a barátság. Mélyen tud szeretni és a fix jegyek hûsége mutatkozik meg kapcsolatában.
Boldog partnerkapcsolatot úgy lehet fenntartani vele, hogy ha a másik belátja, hogy a Vízöntõ-személyiség szabadon akarja folytatni szellemi érdeklõdését és eljárogatni barátaihoz.
A tiszta Vízöntõ a szerelemben is újító forradalmár, mint élete összes megnyilvánulásában. Ki nem állhatja a mindennapost, a közönségest, a kitaposott utakat.
Nagyjából milyenek is vagyunk, mi Vízöntők.
A Vízöntõ pozitív töltésû, szilárd minõségû levegõjegy. A szilárd minõség határozott jellemet jelent, aki ragaszkodik ahhoz, hogy céljait a saját maga elképzelte módon valósítsa meg, s ettõl nehéz eltéríteni. Kitartóan véghezviszi amit elhatározott, vagy elvállalt.
Szívósan, állhatatosan küzd az eredményért, s azt vasmarokkal meg is õrzi.
A levegõ-elem intellektuális, szellemi és mûvészi érdeklõdést és tehetséget ad. Könnyû felfogást, változatosság iránti szeretet, sokoldalúságot és minden újnak a szeretetét.
"Szabadság, egyenlõség, testvériség" akár a Vízöntõ-ember jelszava is lehetne. Ebbõl következik, hogy a hierarchiát nem szereti, a korlátokat nem viseli, a gátakat lerombolja. A saját elvárásainak szeret eleget tenni. Szellemi, értelmi adottságaival a gondolat területén is szabad teret követel. Személyes szabadságához ragaszkodik. Hûséges azokhoz, akikkel baráti kapcsolatra lép, a személyes szabadság tiszteletben tartásával.
Igazságérzete az egyenlõséget tartja mércének, így a kivételezést elítéli. Eszményeinek mindenkor hangot is ad. A reálisnak nevezett korlátozott meggondolások nem állják útját, az érzékfeletti világban találja meg az annyira keresett, eszményi beteljesülést.
Szereti a mûvészetet, a tudományt. Minden érdekli ami szokatlan. Él benne a megismerési vágy, hogy behatoljon a természet titkaiba. Szívesen belemélyed okkult kérdésekbe. Idealista, lelkesültségre hajló képzelete határtalan magasságokba ragadja és ez valódi alkotómûvészetre képesíti.
A magasabbrendû típus becsületes, hûséges, türelmes, tapintatos, nemeslelkû, megbízható, természetes becsvágyú, jó diplomata.
Nagy igazságérzete jó békítõvé teszi. Akarata erõs, állhatatos, akadályt nem ismerõ. Legjellegzetesebb tulajdonsága az emberszeretet és a szociális érzék. Nagyon finom érzésû, eszmevilágában eltér a mindennapitól, ezért az emberek csak ritkán képesek megérteni. Emberismerete szinte látnoki, megérzi más emberek terveit, szándékait.
Szeretetreméltó és társaságkedvelõ annak ellenére, hogy Szaturnusz-hatásként néha igényli az elvonultságot, mikor is elmélyedhet gondolataiban. Mivel a kivárás embere, szándékait nem árulja el, s hogy ez sikerüljön neki, álarcot tesz fel.
Aminek az illata is...
Ez egy ilyen nap...
Nagyon szeretem az embereket és nagyon szeretek társaságban lenni, legfőképp a barátaim társaságát szeretem, de vannak olyan pillanatok (és tudom, hogy nem csak az én életemben vannak ilyen pillanatok), mikor az ember vágyik az egyedüllétre, a csendre, és hogy át tudjon gondolni sok mindent... leginkább az életével kapcsolatban, pl. olyan helyzetekkel, történésekkel kapcsolatban, amik még nincsenek lezárva, amikben vannak fájó pontok, amiket a helyükre kell tennem magamban, át kell értékelnem, megértenem, hogy vajon ez vagy az miért lett úgy, ahogy éppen lett, de ehhez tényleg szükségem van a csendre, hogy tényleg csak ezekkel tudjak foglalkozni.
És itt jön a problémám, hogy ezt sokan nem képesek megérteni... nem hajlandók megérteni és elfogadni, hogy az embernek jót tesz néha az, ha kicsit egyedül maradhat a gondolataival, problémáival... amiket átgondolva utána megkönnyebbülést érezhet végre és nem a lelkében dúló harcokat továbbra is. Mert az nagyon nem jó, mikor az ember belül csatatér szinte. És nem is jut előrébb, nem tud kikerülni ebből az állapotból, mert vannak, akik nem értik meg, hogy jó dolog néha tényleg elvonulni mindentől és mindenkitől... egy kicsit szabadnak lenni, és csak azokra a dolgokra figyelni, amik foglalkoztatják.
Nekem nagyon szimpatikusak azok az emberek, akik hívei az "élni és élni hagyni" életszemléletnek, mert Vízöntő lévén én magam sem élek másképp, az első és legfontosabb, ami a lételemem is: a szabadság. És az mindenek előtt. Nekem sikerül is betartanom, hiszen enélkül élni sem tudnék, de sokaknak (akik a "szabadság és ne birtokoljon engem senki, ne irányítson senki"-t szajkózzák), mégsem megy... max. erre vágynak, de nekik nem megy ugyanez visszafelé... hanem éppen az ellenkezőjét teszik, birtokolnak és irányítanak másokat... és ha valaki ezt meg is mondja nekik, akkor pedig kész... jön a megsértődés. Pedig nem kellene, hiszen ez az ő életfilozófiájuk is, éppen ezért néha és kicsit hagyhatnák a másikat is lélegzethez jutni.
Most kicsit úgy érzem magam, mint amikor az ember lesétál a Dunapartra, mert ott jól érzi magát, végre friss levegő, nem szól senki semmibe, nézi a tájat, a vizet, kikapcsolódik, ellazul, szabad, kizökken végre a hétköznapokból... megnyugszik, és utána rohannak, hogy állj meg, hová mész? Most ne sétálj, ne érezd jól magad, ne legyél nyugodt, majd én megmondom neked, hogy mit és hogyan tegyél, mert ez most így nem jó, hogy te itt egyedül sétálsz és nézed a tájat... és ez nem megy... nem érzem magam szabadnak, nem értik mi lesz a bajom velük, nem értik, hogy ettől a Dunaparti sétától boldog leszek, és ilyenkor tényleg nincsen szükségem senki másra, csak a csendre és a nyugalomra. Mondja bárki, hogy "élni és élni hagyni"... de akkor próbáljon is meg tényleg eszerint élni és ne csak mondja, miközben nem tudja mit is jelent ez igazán. Mert számomra azt, hogy ha azt mondja valaki, ő most x dologra vágyik, mert erre van szüksége, akkor megértem és hagyom, hogy azt tegye, amiről tudja, hogy jó neki. Valahogy mások is kipróbálhatnák ezt... már azok közül, akik a saját állításuk szerint ugyanúgy azt szeretik, ha szabadon is hagyják őket néha, és azt tehessék ilyenkor (és ez nem feltétlen Dunapart... lehet buli is vagy bármi...), amire ők vágynak.