OSHO - Tanmesék és adomák

Egy másik könyv amit most elővettem... szeretem a tanmeséket, mert aranyosak, lehet nevetni, mosolyogni rajtuk... és mégis nagyon igazak.

A könyv előszava is nagyon helyes:

Az őszinte nevetés olyan, mint az igazi élet. Szívből jön, fellazít és lerázza az elme rigid köntösét az emberről. Talán épp ez az oka annak, hogy annyi mester hívta és hívja segítségül a humort, mint eszközt üzenete közvetítéséhez. A puszta szavak néha nagyon nehezen érik el a hallgatót, a túlzott komolykodás pedig megakadályozza a valódi vallásosság kialakulását. A komolyság elválaszt, míg a nevetés, a jókedv és az öröm összeköt, ezért aztán egy megfelelő szövegkörnyezetben elhelyezett vicc, vagy humoros tanmese meghökkentően hatékony spirituális energiahordozóvá, médiummá válhat a mester szájából.

Osho egyszer azt mondta, hogy amikor elmesél egy viccet, akkor azzal először is az a szándéka, hogy feszültséget keltsen benned, hiszen az elméd ilyenkor azonnal beindul: rögtön gondolkozni kezdesz azon, vajon mi is lesz majd a történet vége? Ettől a feszült várakozástól egyszerre nagyon komollyá változol, hiszen az elmédet munkára kényszeríti ez a helyzet. Mindenféle befejezést megpróbálsz elképzelni, de végül egy olyan csattanó hangzik el, amire végképp nem számítottál. Ilyenkor a benned addig felgyülemlett feszültség hirtelen felszabadul, és ebben a lelkiállapotban lehetőség nyílik arra, hogy sokkal nyitottabbá válj - nyitottabbá arra az üzenetre, amit a történet előtt hallottál, vagy ami épp a történet után fog elhangozni. Ezzel a nyitottsággal tudod igazán befogadni a mester üzenetének valódi jelentését, hiszen az elme szigorú komolysága csak arra jó, hogy fölöslegesen elemezgesse a mester szavait. A viccek szerepe tehát az, hogy kizökkentsen.

A spirituális fogékonyság megőrzéséhez elengedhetetlen a játékosság, a derű, az életvidámság, ezért olyan fontos nyitottnak maradni a humorra. 

1. Egy orosz űrhajós visszatér az űrutazásról. Brezsnyev fogadja őt és megkérdezi tőle:
- Mondd meg nekem az igazat, elvtárs. Találkoztál odafönt Istennel?
- Ha tényleg az igazat akarod hallani..., hát igen, láttam őt! - feleli az űrhajós.
- Gondoltam - mondja Brezsnyev. - De ígérd meg nekem, hogy ezt sohasem árulod el senkinek!
Néhány hónappal később ugyanezt az űrhajóst a pápa is fogadja. Amikor magukra maradtak, a pápa odasúgja neki:
- Most pedig édes fiam, kérlek, mondd meg nekem: találkoztál odafönt Istennel?
Hogy hű maradjon az adott szavához, az űrhajós így felel:
- Nem, sajnos nem, Szentatyám.
A pápa erre szomorúan bólint, és azt mondja:
- Gondoltam. De ígérd meg nekem, hogy ezt sohasem árulod el senkinek!

2. Egyszer egy ember, mivel szívességet tett Istennek, jutalmul feltehetett egy kérdést, amire azonnali válasz volt az ígéret. De Isten felhívta a figyelmét egy apróságra, miszerint bizonyos dolgokra csak tapasztaláson keresztül létezik válasz. Miután az ember elmélkedett a dolgon egy kicsit, hozzáfogott a kozmikus kérdéshez, Isten azonban újra figyelmeztette a magyarázat kontra tapasztalat problémára. A férfi ennek ellenére nem tudta tovább visszatartani kérdését, és követelte a választ:
- "Mi van a halál után?"
Isten pedig ott helyben agyoncsapta.

3. Két szerzetes beszélget:
- Tudod, miért nőknek jelent meg Jézus a feltámadása után? - kérdi az egyik.
- Nem, fogalmam sincs - feleli a másik.
- Hogy gyorsabban terjedjen a hír!

Coué: Elméd gyógyító hatalma (a pozitív gondolkodás könyve)

Részlet a könyvből :

Azt az alapelvet, hogy a szellem uralkodik az anyag felett, teljesen magunkévá kell tennünk, ha meg akarunk tanulni gyógyító szellemi befolyást gyakorolni testünkre, sőt ezen túlmenően: uralkodni akarunk sorsunk felett.

A szellemi alakító erőelsődlegességét minden nagy gondolkodó megerősíti, de legtömörebben mégis Keyserling szemléletében fejeződik ki ez az igazság. Íme: "Az elképzelés teremti a valóságot". 

Az emberi alkotótevékenységgel jól szemléltethetjük Keyserling mondatának lényegét: mindannak, amit az ember tesz vagy alkot, előbb meg kell születnie gondolatvilágában. A széknek pl. előbb létre kell jönnie az asztalos képzeletében; azután lerajzolja; a rajz a műhelybe kerül, ahol elkészítik a széket...

... E fejezet célja, hogy olvasóim pontosan megértsék: Ami meg fog valósulni, annak előbb gondolatban léteznie kell. 

Teljesen kizárt annak a lehetősége, hogy valamilyen tárgy létrejöjjön anélkül, hogy valaki előtte el ne képzelte volna. Ez a tény érvényes cselekedeteinkkel kapcsolatban is. Lehetetlen, hogy megtörténjen egy lopás ha elkövetőjét nem tölti be előbb a lopás gondolata. Éppen ilyen kevéssé történhet meg valamilyen jótett, ha az ember gondolatvilágát nem tölti be a jótett elképzelése. 

A szellem a létezőt, a valóságot képviseli, míg az anyag csupán a szellem megjelenési formáját. Már Platon felismerte, hogy a világ teremtő gondolata megelőzi megjelenését...

"Mókuskerekezés"

Nagyon jó idő van kint, 7 ágra süt a Nap... most egy kicsit időm engedi, ezért elkezdtem olvasni egy könyvet, ami elindított egy új gondolatmenetet nálam... elkezdtem végig gondolni, kielemezni, átértékelni az eddig velem történteket ( talán az év vége is hatással van az ilyen átértékelős periódusokra), és közben elkezdtek be- beugrálni olyan események is, amik másokkal történtek meg. 

Pl. miért van az, hogy van egy ember, aki talál magának egy társat, aki mondjuk idő közben alkoholistává válik, ami miatt a kapcsolat egyre inkább romlik, a 2 ember élete egyre inkább elkezd tönkremenni, és hogy ne tegyék végképp tökre egymást és magukat se, kilépnek inkább ebből a romboló kapcsolatból és egy új kapcsolatot keresnek, ami jó dolog is. Eszembe jutott sok olyan párkapcsolat, ahol az első kapcsolat végét az alkohol okozta, de a 2. kapcsolat ugyanolyan lett, ugyanúgy megjelent az alkohol és amiből szabadulni akart az ember, az ismét ott van az életében.

Ez kezdett elgondolkoztatni, hogy vajon miért van így, miért ismétlődnek bizonyos élethelyzetek? Miért éljük át újra és újra azt, amiből elmenekültünk már egyszer? Miért tér vissza? És jött ez, hogy: zsák a foltját... vagy: ki mint vet, úgy arat... az életben minden ok és okozat... vagyis valamit mi nem csinálunk jól, hogy állandóan megkapjuk ugyanazt az élethelyzetet, problémákat. Nem a másikat kell hibáztatni, hanem valamit mi nem csinálhatunk jól sehogy sem, ami miatt "mókuskerekezés" lesz, és szinte pontosan (vagy legalábbis nagyon hasonlóan éljük az életünket, mint addig, amiből kiszálltunk már egyszer - és mégsem -) ugyanúgy élünk. 

És ekkor eszembe jutott egy másik jól ismert mondat: ahhoz, hogy megváltozzon a világ, először saját magunknak kell megváltoznunk... 

És elgondolkoztam az életemen, hogy nekem is mennyi olyan dolog történt a kapcsolataimban, amikben voltam valamilyen... bizonyos idő elteltével véget is értek a kapcsolataim, és jött egy új kapcsolat, ahol szintén ugyanúgy viselkedtem mint az előzőben és ugyanazok a problémák kezdtek jönni, ugyanaz volt az ok a szakításnál. És elterveztem az egyik ilyen szakítás után, hogy megváltozom (legalábbis azokban a dolgokban, amikben tényleg úgy éreztem, hogy magamnak teszek jót vele, ha bizonyos tulajdonságaimtól megszabadulok vagy legalábbis alakítok rajtuk valamilyen formában), elkezdtem türelmesebb lenni,  már átgondoltam a válaszaim, sokszor inkább úgy döntöttem, hogy inkább alszom rá egyet és majd másnap, nyugodt és higgadt fejjel válaszolok, megtanultam elszámolni 10-ig... vagy beleképzeltem a másik helyébe magam, az ő szemével látni a helyzetet... 

Rengeteg mindent másképp kezdtem el csinálni mint addig, az érdeklődésem (ami amúgy is nagyon sokrétű) még inkább szélesíteni kezdtem olyan dolgok felé is, amik addig nem igazán vonzottak valamiért... változtattam a külsőmön (pl. új hajszín) és egy idő után észre vettem, hogy már teljesen más típusú embereket kezdtem el vonzani. Olyanokat, akik türelmesek, akik nem szívesen bántanak meg senkit... és itt sikerült is kilépni abból a bizonyos "mókuskerékből" amiből addig valahogy nem sikerült egyáltalán amíg a másiktól vártam a változást, miközben és sem változtattam a viselkedésemen semmit.

Versek