Sokat beszélgetek a barátaimmal és meglepő, hogy közülük néhányan az egyedüllétet választják inkább, minthogy egy olyan valakivel éljenek együtt, akit nem tudnak tiszta szívből szeretni.
Azért lett ez meglepő, mert mostanában sok helyen épp az ellenkezőjét tapasztalom, hogy sok ember már nem érzelmi alapon lép be egy kapcsolatba (ahol össze is költöznek egymással méghozzá a lehető legrövidebb időn belül), hanem érdekből...
Ez az, ami sosem menne. Akkor inkább egyedül, de érdekből és csak azért, hogy ne legyek egyedül...inkább senki akkor.
Ezeknek a kapcsolatoknak a java anyagi hátterű is, hiszen egy keresetből manapság már nem igazán lehet megélni. Így sokszor elég a felszínes ismeretség esetleg egy buli, szórakozóhely ahol ha szimpatikus lesz egymásnak két ember - bár még szinte nem is ismerik egymást semennyire - összeköltöznek. Az már más kérdés, hogy hogyan is élnek együtt egymással ezek a "párok"...főleg ha Budapestet vesszük alapul, ahol rengeteg a 40-50nm-es 1 szobás lakás, amiben kikerülni sem igazán lehet a másikat. De az emberek java önálló akar lenni, minél előbb el akar szakadni a szülőktől - jó, ezt még megértem - na de hogy egyáltalán nem számít ki is az akivel összeköltöznek...és persze jönnek a megcsalások (mert szerelem az nincsen köztük), a veszekedések...vagy kialakulnak a nyitott kapcsolatok, ahol mindkét fél azt tehet és azzal amit csak akar, a lényeg, hogy a rezsi fizetésébe mind a kettő szálljon be. És élik szépen az életüket érzelmek nélkül érdekből együtt, sokan közülük szenvednek, boldogtalanok, menekülnének, de mégsem teszik, mert ugye nincsen hová és vissza a szülőkhöz sem akarnak menni. Hát...az életéről és arról, hogy hogyan szeretné azt élni, mindenki maga dönt...sok ismerősömön tapasztalom ennek az életnek a hatásait és hogy hogyan szenvednek egy ilyen kapcsolatban.
Közben kaptam egy filmajánlót, hogy nézzem meg ezt a filmet. Maga a film nagyon jól meg van csinálva, nagyon jók a jelenetek, de ismét egy olyan film, amitől nem igazán derül fel az ember arca, hanem inkább elborzad a látványtól. Érdemes megnézni és elgondolkozni azért a filmen. Sokszor csodálkozom azon,
mikor az emberek nem értik a rengeteg katasztrófa okát...pedig nem kellene messzire mennünk a válaszért, hiszen ezeket mindet magunknak köszönhetjük, annak amilyenek vagyunk, ahogyan élünk, és ahogy pusztítunk ki magunk körül szinte mindent, ami csak az utunkba akad.
