2009. november 24., kedd

Ahová a szívem húz...

Most valahogy ilyen hangulatom van...nagyon szeretem Pestet már egészen kicsi korom óta, mivel a szüleimmel rengeteget jártunk oda. Elsősorban a testvérem miatt, akit vittünk-hoztunk autóval amikor kollégiumban lakott Pesten. De sokat jártunk moziba, színházba és emlékszem este mindig "megfogott" Pest...a hangulata...a rengeteg fény, a kivilágított utcák, kirakatok...Aztán ahogy teltek az évek és eljött a pályaválasztás ideje...egy Bp.-i iskolát kerestem, ahová fel is vettek és én is kollégiumba kerültem pesten.

Napközben nem annyira, de éjjelente nagyon szerettem kint sétálni a városban. A kollégiumi barátokkal esténként sokszor bejártuk Pestet és Budát...fogtuk magunkat és csak úgy, elindultunk az éjszakába...(nem bulizni, azt nem tehettük, hiszen szigorú kollégiumi szabályok voltak, hogy mikorra kell visszaérnünk a kollégiumba, de amíg az időnk engedte, barangoltunk mindenfelé). Közben a testvérem dolgozni kezdett és ott maradt továbbra is pesten, ott élt, így ha olyan koncert volt, akkor vele koncertekre is jártam.

 Ezt persze nem a kollégiumból nekiindulva, hanem már a tesóm lakásából. De nem igazán a koncertek voltak azok amik vonzottak, hanem a mozik, a színházak, a sétálóutcák, és a műjégpálya, ahová bérletem volt és amikor csak tehettem mindig ott voltam a műjégen. Talán az iskola és a kollégium volt az, a megszorításai és a folytonos időhiány miatt, hogy akkor úgy döntöttem nem maradok pesten, nem akarok rohanni, buszok és villamos után sem, ahol sokszor elég meglepő dolgok is történtek az emberrel...akkor el akartam jönni pestről, de most valamiért újra nagyon feléledt bennem a Pest utáni vágy, hogy vissza...és újra ott éljek. Nézegetem a képeket, és egyszerűen húz vissza a szívem.