2009. december 24., csütörtök

Jól csak a szívével lát az ember...

Van még néhány óra a vendégek érkezéséig... Ilyenkor valahogy mindig eszembe jutnak mindenféle gondolatok, főleg érzésekkel, barátokkal, szerelmekkel kapcsolatosan. Talán azért is, mert tegnap felhívott a barátnőm, aki egy bulit szervezett meg éppen... hogy ideje lenne végre találkozni azokkal az emberekkel is, akiket az internet segítségével (ill. azon keresztül) ismertünk meg. Akad köztük sok olyan ember, akit tényleg szívesen megismernék a való életben is, mert valahogy úgy vagyok vele, hogy az internet az mégis egy személytelen valami és bár kialakulnak, szövődnek "barátságok", de mégsem az igazi, mert távoli marad mindenki, én pedig az emberközeli dolgokat szeretem inkább, a szemmel érzékelhető, kézzelfogható dolgokat, embereket, akik nem csak egy virtuális világ részei, hanem a valóságé is.

Elgondolkoztam közben azon is, hogy tul.képpen kik is az igazi barátok és mi is az igazi barátság (bár nem kellett rajta sokat gondolkozni, mert a válasz valahogy magától jön is rá)? Van egy bizonyos mondás, mi szerint: semmi sem tart örökké - ebben, a magam részéről nem hiszek (ill. nem minden esetben és az élet nem minden területén tartom feltétlen igaznak), én abban hiszek, hogy vannak olyan dolgok, amik bizony életünk végéig tartanak (sőt... de ebbe nem akarok belemenni), és bizony kiállnak mindenféle "vihart és csapást"! És ezek az igaz és őszinte dolgok. Csak azok képesek kiállni akár 1000 pusztító "hurrikánt" és hullámvölgyet.

Mert valljuk be, az élet nem más, mint hullámvölgyek és hullámhegyek folyamatos váltakozása, ami tul.képpen egy tanulási folyamat is mindannyiunknak, és valóban a völgyekben lehet a legnagyobbat és a legjobb dolgokat tanulni, ott derül ki és válik nyilvánvalóvá (pl. barátságoknál, szerelemnél), hogy ki  és mi, mennyit is ér - jelent nekünk, és hogy mi mit is jelentünk másoknak. Hogy a barátság tényleg barátság-e, és a szerelem tényleg őszinte és tiszta szívből jövő-e? Mert ha igen, ha tiszta és őszinte... akkor jöhet bármi (és tényleg bármi), változatlanul megmarad, sőt... még erősödik is, és éppen ezekben az élethelyzetekben. 

Egyelőre ennyit most erről, mert közben indulni kell, ki kell kapcsolni a gépet... majd később folyt.köv.