Elgondolkoztam közben azon is, hogy tul.képpen kik is az igazi barátok és mi is az igazi barátság (bár nem kellett rajta sokat gondolkozni, mert a válasz valahogy magától jön is rá)? Van egy bizonyos mondás, mi szerint: semmi sem tart örökké - ebben, a magam részéről nem hiszek (ill. nem minden esetben és az élet nem minden területén tartom feltétlen igaznak), én abban hiszek, hogy vannak olyan dolgok, amik bizony életünk végéig tartanak (sőt... de ebbe nem akarok belemenni), és bizony kiállnak mindenféle "vihart és csapást"! És ezek az igaz és őszinte dolgok. Csak azok képesek kiállni akár 1000 pusztító "hurrikánt" és hullámvölgyet.
Mert valljuk be, az élet nem más, mint hullámvölgyek és hullámhegyek folyamatos váltakozása, ami tul.képpen egy tanulási folyamat is mindannyiunknak, és valóban a völgyekben lehet a legnagyobbat és a legjobb dolgokat tanulni, ott derül ki és válik nyilvánvalóvá (pl. barátságoknál, szerelemnél), hogy ki és mi, mennyit is ér - jelent nekünk, és hogy mi mit is jelentünk másoknak. Hogy a barátság tényleg barátság-e, és a szerelem tényleg őszinte és tiszta szívből jövő-e? Mert ha igen, ha tiszta és őszinte... akkor jöhet bármi (és tényleg bármi), változatlanul megmarad, sőt... még erősödik is, és éppen ezekben az élethelyzetekben.
Egyelőre ennyit most erről, mert közben indulni kell, ki kell kapcsolni a gépet... majd később folyt.köv.