2009. november 23., hétfő

Megint egy esős nap...

Ismét esik az eső, ilyenkor valahogy aludni lenne a legjobb. Már csak azért is, mert ez az utóbbi napokban nem igazán sikerült semennyire sem vagy csak néhány órát. Nemsokára jön a barátnőm is, takarítani kéne, de most az sem megy...sőt...semmi. Nem olyan régen megkaptam, hogy megpróbálhatnám meglátni végre mindennek a napos oldalát, de úgy gondolom, hogy mikor az ember szinte csak negatívat lát és tapasztal maga körül akkor ez nem igazán egyszerű dolog. Max. el lehet intézni az egészet egy vállrándítással és azt mondhatnám nem érdekel az egész. A legszebb az egészben pedig az, hogy aki a napos oldalt emlegeti, ugyanúgy felháborodik ezeken a dolgokon. Én örülnék a legjobban ha végre a szépet és a jót tudnám látni, de azokban amiket látok, sajnos nem igazán lehet felfedezni ebből semmit, hanem épp az ellenkezőjét. Talán az idő is hatással van most a gondolataimra...nem tudom, de a napos oldal meglátása egyelőre elmarad. 


Vesztesek filozófiája:
...lassan elkezdesz veszíteni. Aztán csak szűkölsz belül némán, aztán már nincs tovább. És aztán rájössz te magad, hogy nem lesz több lehetőség. És még jobban félsz. És lefekszel. És ott maradsz. Mindenki elmegy mellőled, mert a veszteseket mindenki otthagyja. Lassan csend lesz. Egyedül maradsz... élő halott vagy... egy dög... várod a végét... várod, hogy végre vége legyen.

- Mert halogatod.
- Mert kifogásokat keresel.
- Mert gyáva vagy élni.
- Mert nem figyelsz magadra.
- Mert becsukod a szemed.
- Mert hazudsz magadnak, és hazudozol mindenkinek.
- Mert elhiszed, hogy gyenge vagy.
- Mert ez a hitvallásod: úgysem sikerül.
- Mert mindig befogod a pofád.
- Mert, amikor tenned kellene valamit, reszketve elbújsz.
- Mert lapítasz, mint egy kártékony féreg.
- Mert nem vállalod a felelősséget.
- Mert mindig megmagyarázod, hogy miért nem érted el.
- Mert dagonyázol a saját vereségeidben, mint disznó a sárban.
- Mert döglesz a tv előtt, akkor is, ha már nyakig vagy a szarban.
- Mert mindig csak mások maradékát zabálod.
- Mert sosem léped át határaidat.
- Mert azt hiszed másoknak fontos vagy.
- Mert olyan vagy, mint egy birka, bólogatva nézed amíg széttépnek az erősek.
- Mert megállsz pihenni, amikor nem lehet.
- Mert feladod.
- Mert elfogadod, hogy selejt vagy.
- Mert leállsz.