Közben elkezdtem mosolyogni. Eszembe jutott a barátnőm története, aki 40 éves koráig egyedül élt, azt szokta meg és mikor udvarolni kezdtek neki, eljött a randi ideje, úgy megijedt, hogy kitalált mindent, csakhogy ne kelljen randevúznia. :) Talán tényleg meg is betegedett, de tény, akkora félelem jött rá attól, hogyha egymásra találnak akkor elveszíti a szabadságát, hogy inkább kitalált mindent, még betegséget is, csak menekülni tudjon. Hát igen...aki az egyedül élek-hez van szokva, az ugyanúgy meg tud rémülni attól, ha hirtelen valaki más belép az életébe, mint az, aki eddig társkapcsolatban élt és ezentúl egyedül kell tovább, csakis saját magára utalva. Ilyen nagyon rabjai vagyunk a megszokásainknak és ennyi félelem van bennünk a változásoktól. :) Hogy számomra a címszóban szereplő szavak közül mi mit jelent...
-egyedüllét: élhet egy ember egyedül, szabadon és boldogan, nem alkalmazkodva senkihez, saját maga megszabva, hogy mit tesz a szabadidejében, mikor és kikkel találkozik, eljárhat szórakozni, barátokhoz, miközben nem kér tőle számon senki semmit...szóval olyan jó kis szabad élet.
-magány: na ez már egy nem jó dolog...főleg azért, mert egyáltalán nem függ attól, hogy az ember kapcsolatban él-e vagy esetleg egyedül. A magány érzése az mindig egy belső és lélekhez köthető valami, amikor az illető depressziós is és hiába vannak vele vagy nem...belül magányosnak érzi magát, aki egyedül van a világban.
-társasmagány: ez pedig a kapcsolatok egyik legkegyetlenebb állapota, mikor bár együtt élünk valakivel, nem érezzük vele jól magunkat, szinte nincs is közös téma és program sem...mikor az egyik inkább örül, hogy nincs a közelében a másik, ha mégis ott van, akkor pedig kínlódik, mert sokszor már látni sem jó azt akivel együtt él...stb.
-kapcsolat: a magam részéről a kapcsolat már azt jelenti, mikor két ember szereti egymást (szerelmes), örülnek amikor együtt lehetnek, jókat beszélgetnek, nevetnek, közös programokat szerveznek, megértés van, törődés, bizalom, odaadás, figyelem és érdeklődés egymás iránt és akivel még a csend is kellemes.
-egyedüllét: élhet egy ember egyedül, szabadon és boldogan, nem alkalmazkodva senkihez, saját maga megszabva, hogy mit tesz a szabadidejében, mikor és kikkel találkozik, eljárhat szórakozni, barátokhoz, miközben nem kér tőle számon senki semmit...szóval olyan jó kis szabad élet.
-magány: na ez már egy nem jó dolog...főleg azért, mert egyáltalán nem függ attól, hogy az ember kapcsolatban él-e vagy esetleg egyedül. A magány érzése az mindig egy belső és lélekhez köthető valami, amikor az illető depressziós is és hiába vannak vele vagy nem...belül magányosnak érzi magát, aki egyedül van a világban.
-társasmagány: ez pedig a kapcsolatok egyik legkegyetlenebb állapota, mikor bár együtt élünk valakivel, nem érezzük vele jól magunkat, szinte nincs is közös téma és program sem...mikor az egyik inkább örül, hogy nincs a közelében a másik, ha mégis ott van, akkor pedig kínlódik, mert sokszor már látni sem jó azt akivel együtt él...stb.
-kapcsolat: a magam részéről a kapcsolat már azt jelenti, mikor két ember szereti egymást (szerelmes), örülnek amikor együtt lehetnek, jókat beszélgetnek, nevetnek, közös programokat szerveznek, megértés van, törődés, bizalom, odaadás, figyelem és érdeklődés egymás iránt és akivel még a csend is kellemes.
