Úgy élj, hogy ne bánd az időt, amit elvesztettél. /Lee Yun-Hee/Nem is tudjuk, mi van a birtokunkban, csak akkor, amikor már roskadoznak a falak, és lábunk alatt inog a föld, csak amikor már összedőléssel fenyeget ez a világ, akkor sejtjük, mit is jelent az élet. /Maxie Wander/
Rosszul él, aki mindig csak élni kezd. /Epikurosz/
Aki nem a saját életét éli, az nem magának, hanem a világnak él. /Akhilleusz Tatiosz/
Sok sebet hordozok, de hordozok magamban olyan pillanatokat is, melyek soha nem történtek volna meg, ha nem merészkedek túl a határokon. /Paulo Coelho/
Az életet nem azok a napok jelentik, amelyek elmúltak, hanem azok, amelyekre emlékezünk. /Pjotr Pavlenko/
A próba nem vár. Az élet nem néz hátra. Egy hét nagyon is elegendő arra, hogy eldöntsük: vállaljuk-e a sorsunkat vagy nem. /Paulo Coelho/
Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi. /Pintér László/
Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is. /Orhan Pamuk/
Számtalan ember hal meg úgy, hogy lelkükben némán szól a zene, mert egyfolytában az életre készülődnek, és mire ráéreznének a saját dallamaikra, kifutnak az időből. /Oliver Wendell Holmes/
Az életben a valódi biztonság nem más, mint az élet bizonytalanságának élvezete. /Morgan Scott Peck/
Az élet százszor rövidebb annál, hogy unatkozhassunk. /Friedrich Nietzsche/
Nincs teremtett lélek, akit életében legalább egyszer cserben ne hagyna az a híres okosság. /Moliére/
Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni. /Joanne Kathleen Rowling/
A legnagyobb történések nem életünk leghangosabb, hanem annak legcsöndesebb órái. /Friedrich Nietzsche/
Aki mindenekfölött ragaszkodik ahhoz, hogy az élet öröm , annak valóban öröm élni. /Hioszi Tatiosz/
Az élet: hasra esés...! És fenékre huppanás...! Bizony, gyerekek...! Bohócok vagyunk, mind...! Mert először van a félelem, a fájdalom, a jaj, istenem!... és aztán a felszabadulás, a derű, a nevetés. /Müller Péter/
