De valahogy megérthetnék, hogy nem mindenkit lehet irányítani... hogy nem mindenki vágyik erre (sőt... valahol kiábrándító is), ők a tulajdonuknak szeretnek tekinteni mindent és mindenkit, de én nem vagyok senki tulajdona... főleg egy barátnőé nem. És most ezt vagy megérti és beletörődik vagy nem. Próbáltam elmagyarázni... de képtelenség volt megbeszélni vele így úgy döntöttem inkább hagyom mára és majd ha lenyugszik kicsit, akkor beszéljük meg inkább, mert hogy még meg is haragszik emiatt? Annyi minden van ami számomra érthetetlen. Ők nem tűrik ha őket birtokolni akarja bárki is (beszélt erről), ő viszont birtokolni akar mást.
Hát nem túl könnyű így. Az egyetlen, ami miatt jobb kedvem lett, az ez a gyertya, amit a kisfiamtól kaptam (ő csinálta egyedül), és aminek nagyon megörültem. :)