Egy másik könyv amit most elővettem... szeretem a tanmeséket, mert aranyosak, lehet nevetni, mosolyogni rajtuk... és mégis nagyon igazak.A könyv előszava is nagyon helyes:
Az őszinte nevetés olyan, mint az igazi élet. Szívből jön, fellazít és lerázza az elme rigid köntösét az emberről. Talán épp ez az oka annak, hogy annyi mester hívta és hívja segítségül a humort, mint eszközt üzenete közvetítéséhez. A puszta szavak néha nagyon nehezen érik el a hallgatót, a túlzott komolykodás pedig megakadályozza a valódi vallásosság kialakulását. A komolyság elválaszt, míg a nevetés, a jókedv és az öröm összeköt, ezért aztán egy megfelelő szövegkörnyezetben elhelyezett vicc, vagy humoros tanmese meghökkentően hatékony spirituális energiahordozóvá, médiummá válhat a mester szájából.
Osho egyszer azt mondta, hogy amikor elmesél egy viccet, akkor azzal először is az a szándéka, hogy feszültséget keltsen benned, hiszen az elméd ilyenkor azonnal beindul: rögtön gondolkozni kezdesz azon, vajon mi is lesz majd a történet vége? Ettől a feszült várakozástól egyszerre nagyon komollyá változol, hiszen az elmédet munkára kényszeríti ez a helyzet. Mindenféle befejezést megpróbálsz elképzelni, de végül egy olyan csattanó hangzik el, amire végképp nem számítottál. Ilyenkor a benned addig felgyülemlett feszültség hirtelen felszabadul, és ebben a lelkiállapotban lehetőség nyílik arra, hogy sokkal nyitottabbá válj - nyitottabbá arra az üzenetre, amit a történet előtt hallottál, vagy ami épp a történet után fog elhangozni. Ezzel a nyitottsággal tudod igazán befogadni a mester üzenetének valódi jelentését, hiszen az elme szigorú komolysága csak arra jó, hogy fölöslegesen elemezgesse a mester szavait. A viccek szerepe tehát az, hogy kizökkentsen.
A spirituális fogékonyság megőrzéséhez elengedhetetlen a játékosság, a derű, az életvidámság, ezért olyan fontos nyitottnak maradni a humorra.
1. Egy orosz űrhajós visszatér az űrutazásról. Brezsnyev fogadja őt és megkérdezi tőle:
- Mondd meg nekem az igazat, elvtárs. Találkoztál odafönt Istennel?
- Ha tényleg az igazat akarod hallani..., hát igen, láttam őt! - feleli az űrhajós.
- Gondoltam - mondja Brezsnyev. - De ígérd meg nekem, hogy ezt sohasem árulod el senkinek!
Néhány hónappal később ugyanezt az űrhajóst a pápa is fogadja. Amikor magukra maradtak, a pápa odasúgja neki:
- Most pedig édes fiam, kérlek, mondd meg nekem: találkoztál odafönt Istennel?
Hogy hű maradjon az adott szavához, az űrhajós így felel:
- Nem, sajnos nem, Szentatyám.
A pápa erre szomorúan bólint, és azt mondja:
- Gondoltam. De ígérd meg nekem, hogy ezt sohasem árulod el senkinek!
2. Egyszer egy ember, mivel szívességet tett Istennek, jutalmul feltehetett egy kérdést, amire azonnali válasz volt az ígéret. De Isten felhívta a figyelmét egy apróságra, miszerint bizonyos dolgokra csak tapasztaláson keresztül létezik válasz. Miután az ember elmélkedett a dolgon egy kicsit, hozzáfogott a kozmikus kérdéshez, Isten azonban újra figyelmeztette a magyarázat kontra tapasztalat problémára. A férfi ennek ellenére nem tudta tovább visszatartani kérdését, és követelte a választ:
- "Mi van a halál után?"
Isten pedig ott helyben agyoncsapta.
3. Két szerzetes beszélget:
- Tudod, miért nőknek jelent meg Jézus a feltámadása után? - kérdi az egyik.
- Nem, fogalmam sincs - feleli a másik.
- Hogy gyorsabban terjedjen a hír!
